Most látom, hogy már egy hónapja nem írtam ide semmit. No nem azért, mert nem történt semmi az elmúlt egy hónapban. 

Jártunk a gasztroenterológián. Zsófitól vettek vért és csináltak bőrpróbát. Legnagyobb meglepetésemre a bőrpróbát nehezebben viselte, mint a szúrást. Nem volt semmi baj amíg racsepegtettek a kezére, de vízszintesen kellett tartania az alkarját 15 percig. Attila ölében volt, mindketten teljesen leizzadtak, Zsófi végig szabadulni akart volna, nem értette, miért kell mozdulatlannak lennie. A bőrpróba persze nem mutatott semmit, és meglepődnék ha a vérből kimutatnának bármit is. A székrekedésre kapott macrogolt. Ez a kristályos anyag, amit este a mandulatejébe keverek és 3 nap alatt teljesen megoldotta a székrekedést. Látom, hogy könnyebb neki így sokkal, nem szenved.

Azt hittük, hogy Adélnak jön a foga, valahogy úgy láttam, mintha fehérlene egy kis fogacska az ínyén. Rágja is piszkosul a kis rágókáit, csak úgy csikorog-nyikorog az ínyén a gumi, nyűgösködött is. Ennek tudtam be, hogy kicsit csökkent az étvágya és nem fogadta el a kanalat. Cumisüvegből sem ette továbbra se a sütőtököt és a Sinlac pépet sem. Gondoltam, nem baj, én már nem ijedek meg olyan könnyen, majd eszik. Két hete aztán szerdán délben még evett, utána szinte semmit, csak azt kevéske kis anyatejet, amim volt még. Mikor este is elutasította, már aggódtam, de reméltem, hogy majd hajnalban veri a tam-tamot, hogy mégis enni kér. De nem tette. És nem evett reggel se és délelőtt se, Viszont nem is tűnt éhesnek és nyűgösnek sem. Kezdett Déja vu érzésem lenni, megint száraz maradt a pelenkája hosszú-hosszú órákon át. Évi, egy kedves barátnőm, akivel egy házban laktunk és már másodszorra babázunk együtt, adott egy kis lefagyasztott anyatejet. (Nem tudom elégszer megköszönni neki!) Adélnak az sem kellett. Délután már azon gondolkoztam, hogy pakolom a bőröndöt, mert megint mehetünk a Bethesdába. Azért gondoltam egyet, és elvittem Adélt a betegrendelésre a háziorvoshoz, volt egy tippem, hogy talán a torka fáj vagy seb lehet a szájában, de én ezt itthon nem tudom megnézni egy ilyen pici babánál. És bingó, hólyagos és piros volt a torka. Ekkorra már nagyon bágyadt volt, nem sírt, de csak feküdt. Nem tudtam eldönteni, hogy lázas lesz, vagy csak már semmi energiája az éhezéstől. Apu hazavitte Adélt én meg mentem Zsófiért a bölcsibe. Megbíztam aput, hogy adjon egy kúpot Adélnak, nekünk biztos adott anno... El is aludt szegény Adélkám, és mikor felébredt, végre tudott enni. Még úgy is evett, hogy közben Zsófi ott bömbölt mellettünk, mert fel volt háborodva, hogy nem őt veszem fel inkább. Egy hétig kellett adnom neki Germicid C-t, különben nem evett. Próbáltam a lehető legkevesebbszer, és többször megpróbáltam elhagyni, de egy hétig nem sikerült. Fájt a torka biztos és minden nap hőemelkedése volt. De evett! Kiderült később, hogy rosszul láttam, nem jön még a foga. Még most is folyik az orra, ma volt az első éjszaka, hogy fél 6-ig aludt, nem kellett kelni hozzá.

Zsófit intenzívebben "tréningezzük" itthon is. Hacsak nem totál fáradt vagy van valami baja, akkor mindig kijavítjuk, ha rosszul mond valamit. Szépen megtanulta, hogyan kell kérni, és ügyesen parancsolgat az egész családnak. Forszírozzuk, hogy mesélje el, hol jártunk, mit csináltunk. Az egyes szám első és második személyt keveri, és magáról még mindig sokszor harmadik személyben beszél, ezen még dolgozni kell. Sokszor nézzük meg magunkat a tükörben. Próbálom neki tanítgatni, hogy melyik arckifejezés milyen érzelmet takar. Ha nagyon sír, akkor néha odaviszem a tükörhöz, hogy szembesüljön vele, hogy néz ilyenkor ki egy ember. Már Adél esetében nem akad ki, ha gügyög, megtanulta, hogy nem tragédia az, és nem feltétlenül ugrunk mi sem ilyen miatt. Úgy találjuk, hogy napirend kártyákra nincs szüksége Zsófinak, de azért kicsit tanultunk valamit a szülőtréningen. Mindig előre mondjuk neki, mi fog történni, és próblájuk neki időben megfoghatóvá tenni ezt. Pl. fürdés előtt mindig balhé volt, nem akart menni, a kádban viszont nagyon jól eljátszott, már a vetkőzésnél sem volt gond. Most mondunk neki olyasmit előtte, hogy pl. még egyszer elolvassuk a vakondos könyvet és utána mész fürdeni. És ez bevált! Ha mégis nyafizik, akkor tudom, hogy egyszerűen csak tudja, hogy utána lefekvés jön, és azt nem akarja, vagy csak nincs kedve fürdeni, és nem az van a háttérben, hogy kizökkentettem a tevékenységéből (ez az autistáknál nagy probléma szokott lenni.)

Igyekszünk sokszínű programokat találni Zsófinak hétvégente, mert nagyon igényli. Elvittem kisállat kiállításra. Nagyon élvezte, azt is hogy ketten  vagyunk, és azt is, hogy meg is símogathatja az állatokat. Ezt is emlegette sokáig, meg a Tropicariumban tett látogatásunkat is. Igaz, hogy minden beszámolóban ott van olyasmi, hogy "nyiforgott az ajtó" vagy "... és zavart a hang", de sebaj. Mióta tudja, hogy megértjük, mi a gond és megbeszéljük, hogy majd elmúlik a hang, vagy csak odébb tudunk menni, sokkal kiegyensúlyozottabb, ez nagy biztonságérzet neki, azt hiszem.

Zsófi egyre többször megy oda Adélhoz teljesen saját indíttatásból. Egyik szombat reggel, mikor felébredt, én éppen Adélt etettem, ezért Attila ment be hozzá. Miután felöltöztette, Zsófi bejött a hálószobánkba, ahol én az ágyon ültem Adéllal. Fel voltam készülve a balhéra, de elmaradt. Miután letettem Adélt, Zsófi gyorsan az ölembe telepedett. Egy perc múlva gondolt egyet és odaült Adél mellé. "Adél játszani akar, odaadom neki a játékát. Tessék Adél, itt az oroszlán!". Nemcsak hogy odaadta neki, hanem figyelt arra, hogy pontosan a kezébe tegye, hogy könnyen meg tudja fogni. Nagyon meg voltam hatódva. Most vasárnap be akart menni Adélhoz a járókába. Én ilyenkor mindig kicsit aggódom, hogy nehogy véletlen ráfeküdjön vagy megnyomja, de meglepően tud rá vigyázni. Odabújt hozzá, megint adott neki játékot. Aztán Adél nagyon nyűgösködni kezdett és elvittük fürdeni, Zsófi a járókában akart maradni. Egyszer csak nagy reccsenés, és halljuk: "ajjajjj, eltörött a járóka'". És tényleg, az egyik lap nem bírta a súlyát (13 kg csak) és kettétört. Még jó, hogy nem lett semmi baja, és Adél már nem volt benne...

A glutén-és tejmentes diétát a harmadik hete tartjuk teljesen. A bölcsiben is ilyen koszton van, neki külön habarják a főzelékét, én viszek be neki kenyeret meg sonkát. Kap probiotikumot is, most már elég nagy dózisban. A 3. kenyér, amit sütöttem, már egész jól sikerült, 80%-ban mandulalisztből készült. A gaps-diéta szerint minden finomított cukrot, a keményítőt és a gabonákat is teljesen kerülni kéne, de ez így jelenleg kivitelezhetetlen, és nem is merek tőle megvonni minden szénhidrátot. Azért xylittel édesítek - kivéve a reggeli és esti mandulatejet, mert abba mézet teszek, hogy jobb izű legyen - nem kap gyümölcslevet, csak ritkán és akkor is higítva. A bölcsiben sajnos minden uzsonnához kapnak cukros teát, ezzel nem tudok mit kezdeni. (Már megismerkedtem a bölcsis élelmezésvezetővel, nagyon aranyos és segítőkész, de nem tudnék mire hivatkozni, miért ne adjanak neki cukros teát.) Én sütök neki kekszet gesztenyeliszttel, csináltam már neki kókusztejből csokipudingot, és nagyon szerette. Nehéz lesz a Mikulás és a Karácsony, de megoldjuk... Szerencsére Zsófi eddig sem kapott sok édességet, nincs még elrontva. Harcra fel!