Május végén voltunk szakértői vizsgálaton Zsozsóval az óvodai elhelyezés miatt. Ültünk a 4-es metrón, utaztunk trolival, és Zsófi nagyon jól viselkedett. Szuper volt vele kettesben menni! A vizsgálaton szenzációsan teljesített, pedig majdnem 3 órát töltöttünk ott. Minden utasítást végrehajtott, rajzolt csigavonalat (amit álmomban nem gondoltam volna), felvette a vizsgálókkal a szemkontaktust, és az IQ tesztnél az 5 éveseknek való feladatoknál akadt el. 121-es IQ-t mértek, amin nem vagyok meglepve. (Ez átlagon felüli intelligenciát jelent.) A két vizsgáló kifejezetten javasolta az ovit. Szerintük érdemes lenne felülvizsgáltatni, mert olyan ügyes, hogy nem lehet auutista. Én kedvesen előadtam, hogy attól, hogy megtanult sok dolgot, és szerencsére a spektrum innenső felén van, attól ő még autista. Már nem húzom fel magam rajta, inkább bóknak veszem.
A vizsgálók amúgy nagyon kedvesek voltak, és bíztattak, hogy biztosan meglesz az a szobatisztaság szeptemberig. Mondtam nekik, hogy én nagyon aggódom, mert egyelőre (akkor még) semmi jele nem volt annak, hogy ez sikerülhet. Az egész azért is érdekes, mert az ovi nem fogadja pelusban. A bölcsődében meg már nem számoltak vele a következő tannévben. Arról a bölcsi biztosított, hogy ha nem sikerül a pelus-projekt, akkor lesz helye továbbra is Zsozsónak -- ez mindenképpen megnyugtató volt. Attól viszont féltem -- ismerve a bürokráciát -- hogy kijelölik az ovit fejlesztésre is, aztán mégse tud menni, akkor új határozat kell, esetleg új vizsgálat, befogadó nyilatkozat, esetleg egy hitelesített fénymásolat rólam, a gyerek anyjáról...
Lelövöm a poént, Zsófi félig szobatiszta. Csak a nagy dologhoz és éjszakára kell pelus. Pünkösd hétfőn, amikor még ő maga is beteg volt, Adélnak meg Attilának 40 fokos láza volt, szólt reggel, hogy pisilni kell". Na gondoltam, most vagy soha, ezt a hullámot meg kell lovagolni! Levettem róla a pelust, ült a bilin, de szokás szerint semmi. Kint volt a terszon pelus nélkül, én már láttam, hogy nagyon kellene neki pisilni, de szegény egyszerűen nem meri elengedni. Mikor már tényleg majdnem a fülén jött ki, akkor egy kicsi kicsurgott a padlóra, én szaladtam, ráültettem a bilire, és mivel már fizikailag nem bírta tartani, hát belepisilt. (Közben persze kiabáltam Attilának, hogy jöjjön, és takarítson, mert én nem érek rá, Adél viszont éppen megindult a tócsa felé.) Nagyon megdicsértük, kapott cukorkát, együtt kiöntöttük. A jelenet többször megismétlődött még: nem mert pisilni, sírás, kiborulás, földön kapálózás, hogy nem sikerül, aztán mikor már nem bírta tartani, mégis elengedte. Kemény volt, mert sírt a pelusért, sajnáltam őt nagyon, de valamikor ezen túl kellett esnie, át kellett törni ezt a gátat. Ez így ment 3-4 napig, aztán lassan megszokta az érzést. Mikor meggyógyult és ment bölcsibe, ott sem volt baleset, szólt, ha pisilnie kellett, nagy dologhoz meg kért pelust. 3 nap után a bölcsiben már alváshoz sem kellett. Szegénykém egy ideig nem tudta elintézni a dolgot a bokorban, így a játszótérről, parkból sokszor emiatt jöttünk haza, mert ő hősiesen tartotta amíg haza nem értünk. Most már a fűbe is megy, a bokor mögött. Apának még meg kell tanulnia, ilyenkor hogyan fogja és hova tegye a saját lábát, mert eddig valaki mindig le lett pisilve. :)
Éreztem én, hogy ez is szenzoros dolog nála. Egyszerűen az érzés, hogy csak lecsorog és nem olyan, mikor a pelusba megy, ez nagyon furcsa volt neki. Tudta ő már régen, hogy mit kéne, hogy kéne, de nem ment. Erre is meg kellett érni. Ennyi.
Ma a szüleimnél voltunk. Zsófi kis ruhácskában volt a kertben, és oda volt neki készítve a bili. Első meglepetés az volt, hogy maga ült rá, húzta la a ruhát és szólt, hogy "megyek pisilni". Délután kis felfújható medencében fürödtek Adéllal. Nagyon meleg volt, nem öltöztettük fel őket akkor sem, mikor kijöttek a vízből. Láttuk, hogy Zsófi szalad a bilihez és ráül. Apukám szólt neki, hogy hajtsa fel előbb a tetejét (jó kis giccses, lila kisszékes ülőke ez, aminek van egy kivehető kis edénykéje, az edénykének meg fedele), de Zsófi visszakiabált neki, hogy "már felhajtottam egyedül" aztán hozzátette "kakilsz a bilibe", és tényleg ez is történt. Nagyon örültünk, megkapta a beígért jutalmat: egy kocka csokit. (Egyébként nem kap csokit.) Büszkén kiabált a kertben, hogy "a Zsófi belekakilt a bilibe!". Aztán látom, hogy a szomszédasszony integet, és átkiabál, hogy "gratulálunk Zsófi!".
Kezdek bízni benne, hogy szeptember elsején az oviban minden rendben lesz! Azért én izgulok, Zsófi meg büszkén mondogatja, hogy "mész oviba szeptemberben", de nem tudom, mennyire fogja fel, hogy ez mit is jelent.
